Budoár lámpa titka!
“…Maga a virágos ornamentika a művészet legrégibb hagyatékába tartozik. …A dél-dunántúli -19. századi vidéki templomok festésében-akárcsak Erdélyben vagy a Felföldön – a magas művészeti stílusok tiszta formáit hiába is keresnénk. Inkább csak egyes elemek átvételét, popularizálódását és az ízlésvilág átalakulását érzékeljük. Mindazonáltal nem mondhatunk le kényelmesen arról, hogy megkíséreljük fölfedni az egyes motívumok eredetét, és sajátos népi iparművészi stílussá ötvöződésének útjait.
A kórósi mű motívumkincsében is sokan kerestek, és véltek fölismerni rejtett “ősi” – sőt pogány- szimbolikus mondanivalót, ezek a koncepciók azonban nélkülözik a tudományos tárgyilagosságot. A festett ornamentikában művészi és társadalmi tradíció ölt formát. A templom kifestésének célja nem több és nem kevesebb, mint a szakrális térhez méltó ünnepélyesség megteremtése. A hely szelleménél fogva természetesen az egyes elemek- Kóróson a galamb és a kehely – tartalmaznak a bibliára és az emberi lét örök témáira vonatkozó utalásokat. ( Szépsége mégis inkább olyan, mint a virágos rété.)
A fantázia világába tartozó elméleteket mellőzve, csupán egy többször hivatkozott, szájhagyományból vett példát vizsgálunk meg közelebbről. Hegedűs Lajos népnyelvi gyűjtéséből szokták kissé szabadon idézni egy kórósi parasztember, Bonyár Péter szavait arról, hogy a templom mennyezetén annyi kazetta van, ahány család a készítés idején élt a faluban, és minden családnak volt saját mintája…..”/ Zentai Tünde- Kórós /
Szóval engem ennek a gyönyörű ormánsági falunak a kazettás mennyezete ihletett meg. Ez az ún. hímes templombelső , ami manapság csak a hímzés és a hímes tojás nevében maradt fent, tehát mai elnevezésén- festett templombelső, mindig virágos , néha figurális és geometrikus mintával díszített famennyezetű és berendezésű épületet jelent. A virágos díszítésmód főleg a reformáció után nyert tág teret. Itt a fő díszítőelem a tulipán , három szirmával, néhol már inkább a liliomba hajlik át – ebből merítettem , mikor ez a kocka alakú , kazettákra osztott , és festett lámpám készült.
De mit kell tudni a budoárról – a női intimitás szobája
A budoár szó hallatán talán egy különösen elegáns, kissé titokzatos szoba jelenik meg előttünk: nagy tükör, puha textilek, finom illatok, meleg fények és személyes tárgyak. De a budoár ennél több. Egy olyan tér, amely eredetileg is a nő saját világának adott helyet.
A budoár a 18. századi Franciaországban vált ismertté. A szó a francia bouder – visszahúzódni, duzzogni – igéből ered, és eredetileg egy hölgy privát szobáját jelentette. Olyan hely volt, ahová vissza lehetett vonulni a társasági életből: öltözködni, leveleket írni, olvasni, beszélgetni vagy egyszerűen csak egyedül lenni.
És talán éppen ez benne a legérdekesebb.
A budoár nem a külvilágnak készült.
Egykor a társadalmi szerepek és az illem szigorú szabályai között jelentett egy kis személyes szabadságot. Ma pedig, amikor szinte minden pillanatunk megosztható és látható, talán még nagyobb szükségünk van egy ilyen térre.
Nem gardrób, nem hálószoba
A budoárt nem a funkciója különbözteti meg, hanem a hangulata.
Lehet benne öltözőasztal és tükör, egy kényelmes fotel, apró lámpa, parfümök, ékszerek, könyvek és virágok. A textilek lehetnek puhák, a fény meleg és visszafogott.
De nem kell fényűzőnek lennie.
Egy jól megválasztott régi tükör, egy különleges szék vagy egy szép lámpa többet adhat hozzá, mint egy egész szoba drága dekorációval.
A budoárban a részletek számítanak.
A szépség, amit nem kell megmutatni
Talán ez a budoár legprovokatívabb gondolata.
Ma szinte mindent a láthatóság határoz meg. Szép otthon, szép ruha, szép arc – lehetőleg úgy, hogy mások is lássák.
A budoár viszont azt mondja:
nem minden szépségnek kell közönség.
Lehet felvenni egy gyönyörű ruhát úgy is, hogy aznap senki nem látja. Lehet parfümöt használni otthon. Lehet egy csodás lámpát csak azért meggyújtani, mert szeretjük a fényét.
Nem kell hozzá alkalom.
A budoár valódi luxusa
A luxus itt nem feltétlenül a márvány, a selyem vagy a drága bútor.
Hanem az idő.
Az, hogy nem sietünk.
Hogy leülünk a tükör elé. Megigazítjuk a hajunkat. Felteszünk egy ékszert. Elolvassuk azt a néhány oldalt. Megiszunk egy kávét vagy egy pohár teát.
Egy budoár azt üzeni: te is megérdemelsz egy olyan teret, amely nem másokról szól.
A modern budoár
Ma már nem kell külön szoba hozzá.
Lehet egy hálószoba egyik sarka, egy kis öltöző, egy konzolasztal tükörrel, vagy akár egy fotel egy ablak mellett.
A lényeg, hogy legyen egy hely, amelynek van saját hangulata, és amelyhez személyes emlékek kapcsolódnak.
Egy régi parfümös üveg. Egy örökölt ékszerdoboz. Egy különleges Tiffany-lámpa. Egy fénykép. Egy könyv. Egy virág.
Nem attól lesz budoár, hogy tökéletes. Attól, hogy személyes.
Talán ezért lehet a budoár ma is olyan vonzó.
Mert miközben a világ folyamatosan azt kérdezi, hogyan lát bennünket más, a budoár egy sokkal intimebb kérdést tesz fel:
Te hogyan érzed magad, amikor senki sem néz?
És talán ez az igazi luxus.
Egy szoba, ahol nem kell szerepet játszani.
Egy kis tér, ahol visszatalálhatunk önmagunkhoz.
Egy hely, amely nem a világnak szól. Hanem nekünk, a tiffany lámpák pedig nagyon jól illenek egy ilyen sejtelmes térbe.
Úgy érzem, hogy az én festett kocka lámpám meg kimondottan ilyen környezetbe illő lámpa. A templomi mennyezetről vett mintázatokkal még jobban erősíti a tér intimitását, egyfajta belső, transzcendens kapcsolatot hoz létre a magasabb világokkal.