Czinamon Glass Art története
Czinamon Glass Art története valahol a gyerekkoromban kezdődött.
Általános iskolás, talán harmadikos voltam, amikor a tanító néni, ( jól emlékszem rá, nagy kontyot viselt mindig) megkérdezte egy órán tőlünk, hogy ki mi szeretne lenni, ha felnő. Mindenki szépen elmondta, amikor rám került a sor én is elmondtam a vágyamat, festőművész leszek. A tanító néni szeme kikerekedett és igen szigorúan és rosszallóan megjegyezte, hogy ma már festőművészek nincsenek, (a 70-es években) válasszak valami normális szakmát, ne beszéljek butaságot.
Aztán felsőben, a matematika tanárnőnk tartotta a rajzórát, mintha matek lett volna… Egyszer aztán jött egy fiatal ambiciózus rajztanár úr, aki észre vette, hogy én igen szeretek rajzolni, mehettem versenyre, nyertem is, nagyon örültem. Rögtön jött az ötlet, hogy én ilyen irányba szeretnék továbbtanulni, de ez már egy kicsit késő volt, hamarabb kellett volna rákészülni. Szomorú valóság, nem vettek fel a kis képzőbe, így kerültem gimnáziumba.
Néha újra kell tervezni…
Aztán jött az erzsébeti Gaál Imre Stúdió, amit Morvay László tanár úr vezetett, ez nagy élményként maradt meg számomra.
Újra úgy gondoltam, mégiscsak rajzolnom kell, de engem a régi dolgok jobban izgattak, mint a modern művészet. Így a festőrestaurátori irány lett az amit úgy gondoltam nekem szabtak. Nem vettek fel, de közben máshova is beadtam a felvételit, Pécsre az akkori Janus Pannonius Tud. Egy. Művészeti karára, ami nem igazán volt restaurátori képzés, de én mindig beleszőttem a munkáimba valami régieset, ez nem igazán aratott tetszést. Közben felvételizgettem a Képzőművészeti Egyetemre festőrestaurátornak, de nem sikerült. Háromfordulós volt a felvételi, kb. 100-an jelentkeztünk, mindig bejutottam az utolsó 10-12-ember közé, akik közül 4-et vettek fel. Természetesen… sajnos nem voltam köztük, vagy nem sajnos, mert akkor most nem foglalkoznék az üveggel.
Közben már akkor is imádtam az üveget, bármerre jártunk mindig csodálattal töltött el. Az egyetem alatt szerveztek utat Olaszországba, Velence is a célpontok között volt, nem is kell magyaráznom ez volt az első amikor a szívem az üvegre dobbant 🙂
Egyenlőre csak vágyálom volt, mert nem ismertem a lehetőségeket.
Szerencsémre a Glass Design még itt volt Budapesten, sőt nem messze tőlünk, ahol aztán közelebbről is megismerkedhettem az üveggel.
Louis Comfort Tiffany munkái mellett megbabonázott még Robert Oddy, Dale Chihuly , de Róth Miksa munkáit is a szívembe zártam. Így indult minden.
Üveggel való kapcsolatom azóta is tart 🙂
Itt mutatok egy két réges-régen készült festmény másolatomat, …a fotók is régiek.
