Ólomüveg készítés

Az ólomüveg alkalmazási területei

Az ólomüveg számos módon felhasználható:

  • ajtókba építve, illetve szekrényajtók üvegbetéteként is nagyon mutatós,
  • lámpák, világítótestek és megvilágított képek is készíthetők belőle,
  • dísztükrök készítésére is alkalmas,
  • nagyobb méretben is készülhet, így ablakokba, teraszablakokba, üvegfalakba, térelválasztókba vagy akár kirakatokba is beépíthető – megfelelő kialakítással hőszigetelt üvegszerkezet részeként is.

A lakás szinte bármely szegletét díszíthetjük egyedi ólomüveggel. 🙂

De tisztázzuk, mit is jelent pontosan az ólomüveg!

Az alkotás folyamata

Az ólomüveg készítése minden esetben a munka felmérésével kezdődik, majd papíron folytatódik a tervezéssel. Amikor kialakult az elképzelés a mintáról és a színekről, elkészítünk egy 1:1 méretarányú rajzot. A különböző részeket megszámozzuk, majd ennek alapján vágjuk ki a mintadarabokat a gyönyörű, színes üvegekből.

A rajzról először egy másolat készül pauszpapír segítségével, amely az üvegdarabok összeillesztésénél lesz a segítségünkre.

Az eredeti rajzot sablonvágó ollóval felvágjuk. Az így kapott mintadarabok alapján vágjuk ki a formákat az üvegekből. A sablonvágó olló a papír két rétege között egy keskeny sávot távolít el, amely az ólomsín számára szükséges helyet biztosítja. Így az üvegdarabok később pontosan illeszkedhetnek egymáshoz.

Speciális, wolframkarbid korongos üvegvágóval, olaj segítségével körbekarcoljuk az üvegen a mintát. A karcolás mentén az üveg megfelelő technikával eltörhető, így ott válik szét, ahol szeretnénk. Természetesen vannak olyan formák és ívek, amelyek vágása nagyobb gyakorlatot igényel.

Miután a darabokat pontosan kivágtuk és szükség esetén finomítottuk, kezdődik az összeillesztés az ólomsínek segítségével.

Az ólomsíneket szükség esetén kissé meg kell igazítani vagy tágítani, hogy az üvegdarabok megfelelően illeszkedjenek. Az ólom könnyen deformálódhat, ezért a munka során erre is oda kell figyelni.

Az összeillesztés során a felesleges ólomsíndarabokat levágjuk. Közben kis szegekkel vagy rögzítő tüskékkel mereven összetartjuk a mintát, hogy az összeillesztett darabok ne csússzanak szét.

Amikor az egész kép összeállt, az ólomsíneket pontosan az üveghez igazítjuk, majd a kereszteződéseknél összeforrasztjuk őket. A forrasztáshoz forrasztóónt, más néven cint használunk. A forrasztás megkönnyítésére a felületeket forrasztóvízzel kezeljük.

A forrasztással stabilizáljuk az ólomsínekből összeállított szerkezetet. Nagyobb méretű ólomüveg munkák esetében szükség lehet réz merevítőelemek beépítésére is, amelyek növelik a szerkezet stabilitását.

A festett üvegek

Ha festett mintát is szeretnénk az üvegre, azt még az összeállítás előtt kell elkészíteni.

A mintát fém-oxid tartalmú üvegfestékekkel lehet megfesteni. A porfestéket vízzel és a festékhez megfelelő speciális kötőanyaggal vagy olajjal keverjük, majd ezt követően lehet az üveg felületére felvinni.

A megfestett üveget kemencében kiégetjük, így a festék tartósan az üveg felületéhez rögzül. Az égetés hőmérséklete a használt festéktől függ, általában több száz Celsius-fokos tartományban történik. Az égetés során a hőmérsékletet fokozatosan emeljük, majd a lehűtésnek is szabályozottan, lassan kell történnie.

A hirtelen hőmérséklet-változás miatt az üveg megrepedhet vagy eltörhet, ezért az üvegfestékek kiégetéséhez megfelelő, elektronikusan vezérelt kemence szükséges.

Az ólomüveg régen és napjainkban

Az ólomüveg készítése régen főként a templomok és nagyobb, reprezentatív épületek díszítéséhez kapcsolódott. Később is elsősorban a tehetősebbek engedhették meg maguknak az ilyen különleges díszítőelemeket.

Ma már az ólomüveg sokkal szélesebb körben elérhető. Magánházak ablakait, ajtóit és belső tereit is díszítheti, legyen szó klasszikus vagy modern mintáról.

Az egyedi tervezésnek köszönhetően az ólomüveg nemcsak díszítőelem lehet, hanem a tér hangulatának meghatározó része is.