Szalvétatartók
Szalvétatartók ünnepélyes hangulata növeli az ünnepi asztal fényét, az elegáns teríték, különleges és elmaradhatatlan kelléke. Egy ilyen ajándék korosztálytól független, és bármilyen alkalomra, évfordulóra jó ötlet. Vidám hangulatot varázsol az étkező asztalodra, és ha éppen nincs szükség szalvétatartóra, ötletesen csodálatos mécsestartót varázsolhatsz belőle egy kis gyertyával, kis teamécsessel. Az esti vacsora után, mikor leültök egy kis borozgatáshoz, beszélgetéshez, tegyél bele mécsest, így megvan a hangulatvilágítás is.
Története:
Állítólag 1450-es esztendőkben vezették be a vászonból szőtt szalvéta használatát, mert addig mindenki a földig érő abroszba törülközött és mivel ujjaikkal ettek, minden fogás után abroszt kellett cserélni. Amikor divatba jött előbb a gyermeknek nyakába tették, a felnőtteknek pedig a térdére. Mindenhol mások voltak a szokások, például az angolok, spanyolok, hollandok, akik egy időben széles, kikeményített, fodros, kerek gallért viseltek, étkezés közben a nyakukba szalvétát gyűrtek, hogy kezükkel a szájukig vitt étel a gallért be ne piszkítsa. Egyébként a szalvéta megjelenése újabb illemszabályt szült: 1500-ban illetlennek tartották, ha valaki az orrát törülte bele.
A reneszánsz és a későbbi évszázadok során az ünnepi étkezések egyre látványosabbá váltak. Az asztal díszítése, az abrosz, az étkészlet, a poharak és a textilszalvéták együttesen adták meg az étkezés elegáns hangulatát. A szalvéta ekkor már nem csupán praktikus használati tárgy volt, hanem az asztali illem és az előkelő terítés egyik fontos kelléke is.
A szalvéták mellett idővel megjelent az igény arra is, hogy azokat rendezett, dekoratív módon helyezzék el az asztalon. Így váltak egyre fontosabbá a különféle szalvétatartók és szalvétagyűrűk. Ezek készülhettek fából, fémből, porcelánból, üvegből és számos más anyagból.
A szalvétatartók különösen az ünnepi és reprezentatív terítékek részeként kaptak fontos szerepet. Nemcsak a szalvéták rendezett tárolását szolgálták, hanem az asztal díszítéséhez is hozzájárultak. A gazdagon díszített darabok egy-egy korszak ízlésvilágát és kézműves kultúráját is megmutatták.
A 19. században az ipari termelés fejlődésével egyre többféle asztali kiegészítő vált elérhetővé. A háztartásokban is megjelentek a különböző anyagokból készült dekoratív szalvétatartók. A papírszalvéták elterjedése később még szélesebb körben tette mindennapossá a szalvétatartók használatát.
Napjainkban a szalvétatartó egyszerre lehet praktikus használati tárgy és dekoráció. A modern darabok között megtalálhatók a letisztult, egyszerű formák éppúgy, mint a kézzel készített, egyedi és művészi alkotások.
A kézzel készített üveg szalvétatartó különlegessége, hogy a hagyományos funkció mellett önálló dísztárgyként is megállja a helyét. A színes üveg, a fény és az egyedi minták együtt olyan hangulatot teremtenek, amely minden terítéket különlegessé tehet.
A papírszalvéta első használatának idejét nem tudjuk pontosan, állítólag használtak már papír asztalkendőt, igazából a 19. század második felében terjednek el a papírszalvéták.
